Na, rájöttem, hogy szép és jó ez a blog.hu-s dolog, de sok a hibája. Ezért mostantól CSAK a
- jobban átlátom
- látom kinek tetszik :DD
- könnyebb terjeszteni
- sajt.
Na béke ;)
'Két dugásra kevés egy csárda,
meg amúgy is, az a lárma amit okoz
az most sok.
Az egyiptomi piramisok
biztosabb lábon állnak, mint te,
lódulj haza.
A minta legyen a járdát átszövő repedés,
az epekedés a biztos otthon után.
Feleséged úgy is
fele segélyét legjobb barátodtól nyeri el,
mert őt úgy nyeli el,
mint kacsa a nokedlit.
Szedd a cuccod, s figyelj
a fooltól a falig,
ha sietsz, talán még elkapod.
Ez sínelmélet,
ha itt elmélázol, véged.'
'Egyedül, egy tetőtéri szobában az ember olykor kába,
kivágja gondjait kukába,
s mereng az élet szépségén.
A huzat átcsap,
az ablak nyitva a ház két végén,
nem gondolok másra, csak, hogy a hétvégén
merre és kivel megyek erre-arra.
A gondolataim régen messze,
de a testem továbbra is az emeleten vár,
hogy kattanjon a zár,
s gondolataim után - ha le száll majd az este -
had menjen vissza Budapestre.'
'Még bőven tél volt,
mikor egy lány, kinek arca mint a hold
úgy ragyogta be a teret,
éppen előttem szelte át az úttestet.
A többi már homályos, sötét is volt
és már szomjas se voltam.
Csak a hit volt, mit magamnak adagoltam
minden este, mikor mind a két szemem azt leste
átszeli e teste az utat megint,
esetleg kezével felém legyint,
vagy észre se vesz, s járja tovább saját útját.
Már nyár van,
s a hitem elveszett e lányban,
azóta se hallom, azóta se látom,
de ameddig élek, addig én őt várom.'
'Volt egy hintaszékem,
még gyermekként ültem benne sokat
édesanyám ölében.
Néha álomra is csak így voltam hajlandó hajtani fejem.
Jó gyerek voltam, panasz kevés volt rám,
már amennyire így 20 éves fejjel emlékszem.
A régi gyerekkor,
mikor csak egy eltűnt kislapát,
vagy egy leesett fagyi volt a legnagyobb fájdalom,
hiányzol.
Azóta már magáznak,
egy-egy csókolom is megesik,
vércukrom fel és leesik,
és még adózok is.
Felnőtt lettem.'
'Nem a köves utam miatt lassultam be,
csupán se fejem, se eszem nem találom
napok óta.
Valahol elveszthettem, vagyonommal együtt...
Ez csak álom, mert te itt vagy mellettem
szorítod kezem, a szemed mered szememre,
fülemhez hajolsz, és azt súgod, szeretlek.
Így, mi ketten egymásba ölelkezve lebegünk
százezer kilométerre a Földtől.
De a reggel eljő
és mint minden álom, ez is szétfoszlik
mikor a köd a nap első fényétől eloszlik.'
'Vajon, ha az ég a megszokott kék helyett
más színben,
zölden, vagy ne adjisten pirosan tündökölne
egyik napról a másikra,
azt észrevennék-e?
vagy
ugyanúgy fogyasztanák reggeli kiflijüket a tömött buszokon munkába menet
az előttük álló napon merengve
és este,
lefekvés előtti szeánszukat végigjátszva
eljutnának-e az alvás s álmodás állapotába?
Minden bizonnyal igen.'
Most picit másba kóstoltam bele.
'Merengéstől piroslik szemem
ma se igen aludtam a 914en.
Még csak el se szenderültem, mert
mindenütt késesek, és még esett is.
Az esőcseppek verték a kivénhedt Ikarusz fém tetejét,
mint ébresztőt a táborvezető,
felriasztva ezzel a táborozókat a legmélyebb álmaikból is.
Csak lelkem aludt mélyen, pedig nem tehette volna,
elterülök a széken, majd csak leszállok holnap
valamelyik végállomáson.
Addig is robogtam tovább
s robogott a szívem,
testem
a szemem, mivel az utcákat lesem
az éjszakai 914esen.
Csak a lelkem volt mi aludt tovább.'
Rég jelentkeztem, 'sajnos' a nyár lefoglal. Ez nem mai darab (van már 3 hónapos is :DD), de csak kirakom.
'Szia kislány, te vagy
zord napok közt a csillag,
itt egyedül ne hagyj
azt kell mondanom, bírlak
Fene tudja hogyan, de estem
a szemed, szád elvarázsolt
nélküled üres a testem
nélküled nincsen világom
idétlen kicsi virágom.'
Nem a legjobb, de valós érzések (voltak).
Na további szép nyarat, és splash
