'Nem a köves utam miatt lassultam be,
csupán se fejem, se eszem nem találom
napok óta.
Valahol elveszthettem, vagyonommal együtt...
Ez csak álom, mert te itt vagy mellettem
szorítod kezem, a szemed mered szememre,
fülemhez hajolsz, és azt súgod, szeretlek.
Így, mi ketten egymásba ölelkezve lebegünk
százezer kilométerre a Földtől.
De a reggel eljő
és mint minden álom, ez is szétfoszlik
mikor a köd a nap első fényétől eloszlik.'
