Najó, most egy utolsót még kirakok... de ez még olyan friss, hogy még meleg a toll :D
'Mondd üresség, mi a neved?
s miért nem hagyod el lelkemet,
ha üres vagyok, belül kongok
majd megtelek, jönnek gondok.
Hogy elhagyjalak? ez puszta áhítat
mit könnyes szemmel zsebkendő átitat.
Átlag ember vagyok, nem látok a jövőbe
de rab vagyok, mint béka a vödörben,
a perem messze, kijutni nem tudok
az élet pereme, amit már úgy unok.
Csak unottan bambulok, doh marja a szememet
én meg csak írom, csak írom ezt a szemetet...'
