Ha már délutáni punnyadás, akkor egy kis Életképtelenség
'Hé, ti ott, emberek, ismeretlen formák
áruljátok el, hogy miért vagytok ily balgák,
ha a szem a lélek tükre, miért takarjuk el?
pedig abban látlak, nekem ez az ami kell,
leírás, önéletrajz, nekem semmit mondó papír
az nem te vagy, csak okmány, a lelked ami leír,
de meg nem ismerhetlek, erre már rájöttem
mikor a randevún a Champagnet kiöntöttem,
de nem csak azt öntöttem, a lelkem kaptad tőlem
a tied lett, te birtoklod, tépd csak szét, felőlem,
de akkor énis ez leszek, sok kis apró részlet
ez már nekem túl sok, nem értem az egészet.
Az élet? Már nemtudom, csak fekszem lent a fűben
ha nem mondom, szeretlek, csak arra kérlek: tűrjed
mert tűr az egész világ, űrrel körül véve
ha nem vagyok egy senki, nem leszek tévében
de tévedsz, ha azt mondod, hogy én ember vagyok
mert én oly picinke, az emberek meg nagyok...'
