'Te ott, te angyali lény
miért nem lehetsz enyém?
Álom maradsz, csak áhítat
mit a könnyem átitat.
Bolond vagyok, és magányos
se nem erős, se nem lányos,
neked az élet egy lángos
de nekem ez túl furmányos.
Hogy elestem? Az meglehet
ember többet nem tehet,
a cél messze, nekem végem
Földön élünk, nem mesékben.
Az élet zár, nincsen kulcsa
ezért is lett ilyen furcsa,
az élet kép, keret fogja
így lettem én annak foglya.
Ha el jön a vég, akkor késő
nincsen kalap, kabát, véső,
lehet jókedv, düh, vagy harag
de arcom emlékként megmarad.'
