Ez olyan... olyan
'Az élet egy nagy óceán. S a söröm?
miért vagy velem oly trehány? ez neked öröm?
A feladatot mit kapsz, remekül abszolválod
de a dícsértetet érte, csak várod, várod, várod...
'Lágyan cirógat a lemenő napsugár
utolsó fénye csillan a tavon,
úgy öntött el mint partot a lassú ár
látszik hol élek, ez városi vadon.
Nézzétek el ha tré, A-A-B-B verseléssel szoktam írni, ez tán a 2. A-B-A-B -s :D
'Már este van, este van, mindenki nyugaton van,
a sötétség ellepte az utcát s szobát
béke honol a városban, csak csend és nyugalomban
de kísérnek utadon, a sok csillag, mind barát.
A villamos is kihalt már, útjára nem indul
a Hold megcsillan víznek tükrén, abban nézi magát
néma harang nem hallatszik, este meg nem kondul
de kísérnek utadon, a sok csillag, mind barát.
A terek puszta üresség, nincs sehol egy lélek
ez ijesztő, a szél susog, és megosztja tanát
sötét van de tudom még, hogy ez a hely, hol élek
hát kísérnek utadon, a sok csillag, mind barát.'
A mai utolsó? adag. Próbálok most a legtöbbet kiadni magamból...
'Az idő úr, az óra most üti a negyedet
úttalan út, tisztás, nem találom a helyemet
elszállt már felettem, és itt hagyott egyedül
kihalt a táj, a fűben egy tücsök se hegedül
a víz mérgez, öl, butít, szakadékba taszít
lehetsz bátor, de aki kockáztat, bizony ő az aki veszít.
Hehe, találtam még egy ilyet :D Saját felelősségre.
'Te más lettél, adod itt a telepit
ez szünet mentes, az LG-m adott energyt
csak üres szavak, rédióhéjjban ennyi
nem láttam semmit, mert hát tovább kellett menni.
Gondoltam, ha már úgy se olvassa senki a blogot, akkor kirakok egy ilyen 'defektes rímgócot'. Jó hamit belőle.
'Autómentes útszakasz, csupán dzsipp a tengelyre
MZ/X se suttog, távrecseg, a hang gerjed,
csak bandukolsz úgy egyedül, az egyentetős telepen
de hidd el, amit gondolsz, nem lehetettlen, csak lehetett.
Előre szólok, semmi szerelmi gondom nincs :) Ez a vers csak úgy jött
'Van heteim közt boldog, de szomorú egyaránt
két tűz közt őrlődök, mert a szerelem rám talált,
volt nagy dínom-dánom, csók, puszi meg ilyesmi
csak a kettőnk közti távolság hagyott engem kiesni.
Én szerettem őt, s ő szeretett engemet,
de tudtam, hogy muszáj lesz, a kezedet elengednem,
mert a szerelem az megvolt, táv volt csak probléma
s vége, már nincs többé, a szerelem nem portéka,
talonba nem rakható, hogy később elő vegyem
most búcsúra áll kezem, a szívem erőltetem,
nehéz lesz megtenni, elfelejteni téged
most búcsúzom sok jó emlék, szerelem, már véged.'
'Fent a Hold az égen, világít, úgy egyedül
lent a bokor tövében csak egy-két tücsök hegedül,
kies az éj, a távolba homályos árnyak suhannak
a telep halott, lámpa pislákol, nyugalomban vannak.
Ha már olyan szépen túléltem (és élveztem) a gólyatábort (ami vakondtábor volt XD) akkor most ez illik idee :D
'A távolba messzi fényeket látok
a lemenő Nap fényei azok,
úgy érem, soha nem szűnik az átok
s örök életen át egyedül maradok.
Sajnos, ez az átok bejött
ki velemvolt, ő is elhagyott,
most kuporogva, az ágy mögött
ezért vagyok ily nyomott.'
Ha már délutáni punnyadás, akkor egy kis Életképtelenség
'Hé, ti ott, emberek, ismeretlen formák
áruljátok el, hogy miért vagytok ily balgák,
ha a szem a lélek tükre, miért takarjuk el?
pedig abban látlak, nekem ez az ami kell,
leírás, önéletrajz, nekem semmit mondó papír
az nem te vagy, csak okmány, a lelked ami leír,
de meg nem ismerhetlek, erre már rájöttem
mikor a randevún a Champagnet kiöntöttem,
de nem csak azt öntöttem, a lelkem kaptad tőlem
a tied lett, te birtoklod, tépd csak szét, felőlem,
de akkor énis ez leszek, sok kis apró részlet
ez már nekem túl sok, nem értem az egészet.
Az élet? Már nemtudom, csak fekszem lent a fűben
ha nem mondom, szeretlek, csak arra kérlek: tűrjed
mert tűr az egész világ, űrrel körül véve
ha nem vagyok egy senki, nem leszek tévében
de tévedsz, ha azt mondod, hogy én ember vagyok
mert én oly picinke, az emberek meg nagyok...'