'A szó elszáll, az írás örök
nem villámlik, csupán dörög,
a szó, mint villám, úgy eltűnik
de az írás de az írás...
de az írás az még rémlik.'
'Az utam kerestem
el lettem terelve,
sokat próbálkoztam
jól át lettem verve.
Itt ülök leteremtve
szemem csukva tartom,
egy kórházi veremben
nekem nincsen pardon.'
Egyszer volt... egy barátnő. A múltidő pontosan leírja... de maradt pár verstöredék
'Mint nyíló virágnak a víz, úgy kellesz nekem
hogy szebbé varázsold unalmas életem
nélküled az élet, egy fabatkát se ér
mindmáig remélem, hogy ideülsz mellém
mert lelkem veled teljes, mint holdfénye az éjjen
veled lágyan beszélek, sohase keményen
mert te vagy, te vagy angyalkám, a szivem választottja
a jókedv neved hallatán, szívem elárasztotta.'
'Életembe csöppentél, jó néhány hónapja
azóta vagyok én, az arcodnak rabja
elvarázsolsz engem, elcsavartad a fejem
azóta úgy érzem, megtaláltam a helyem
megtaláltam a helyem, e kusza nagy világban
mert szerelmes lettem, a legeslegszebb lányba
te vagy az a lány, ki cirógatja lelkem
és boldog vagyok végre, mert helyemet megleltem'
Értéke megkérdőjelezhető, de ez is egy szelet belőlem.
Vissza kicsit a versekhez
'Legyek fa,
mi tavasszal virágzik,
nyáron zöldbe pompázik.
Vagy legyek felhő?
fehér nagy pamacs,
mit visz a szél, ó a makacs.
Vagy akár a szél
mi semmitől se fél
s néha fel-felkél...
Nem, nem leszek fa, mert itt a tél
és minden növény oly pucér.
S tán egy felhő? az se leszek,
mert a szélben majd elveszek.
A szél meg csak fúj, mást nem csinál
neki ennyi ez a világ.
Nem leszek én semmi, ez a jó megoldás,
fekszek itt nyugodtan, s vár a feloldozás.'
'Mikor egy grizzlimaci kerget, a kerekerdő szélén,
mikor Mónika show-t nézel, egy harminc centis tévén,
akkor gondold át az életed, hogy mit és mért teszel,
akkor gondold át az egészet, mert így könnyen elveszel
Kis csemege... Írtam vagy 3 éve, de most kicsit átdolgoztam mai szájízemhez
'Szenny világ ez, ahol mi élünk
nincsen sok, sőt semmi reményünk,
nem tudom, hogy mit és mér' teszek
attól félek, hogy itt el veszek.
Féljél te is, féljél nyugodtan
látlak már lent, fekszel halottan.
Érzem a lelked, hallom, hogy hallasz
ne gondolj rám, nem vagyok balfasz,
a halál vagyok, haláli pilóta
pokolra viszlek, ott élek mióta.
Lábamon folyik piros kis véred
de aki nem ember, annak ez méreg,
Pokolnak angyala, mennyország ördöge
bennem lakozik szívednek börtöne.
Üvöltsél bátran, azt csak én hallom
már gonosz vagyok, de ezt be is vallom,
úgyis jól játszol, felrakom youtube-ra
ez ad majd okot belső háborúra.'
'A rózsa vörös, az ibolya kék,
ez elcsépelt már, de talán nem fake,
szívem megdobban, ez csupán közöny,
ebből mi igaz? ahhoz nincs közöd.'
'Ha az élet folyó, én a torkolatnál járok,
Ha csak egy munkanap, akkor az ördöggel hálok,
Ha netalántán eső, már előttem a szivárvány,
Ha egy atomrobbanás, nincsen más, csak sivár táj.
Utam nem volt hosszú, egész gyorsan bejártam,
Legutolsó állomás, előttem a kijárat.'
'Dobozoltan tejjé idő
dzsóra fordul, nem lesz eső,
színvonal, benzinár eshet
ki szeretett, szeretkezhet,
eredendő bűntudatom
elfelejtem, ezt ugatom,
van BME, ELTE, közgáz
váltsál stílust, inkább deszkázz,
megölhetne az a félcső
mint Magdikát a kő lépcső.'