'Látom a fényt, az alagút végét,
a zörgés szívemig hatol,
s kívánom, mint tengernek kékjét,
de e hang egyre csak zakatol,
eljött mire mindenki vár,
utamra így kész vagyok,
úgy érzem, értem nem kár,
látom már a kék nagyot.
Megjött, itt van, hát magamat elszántam,
s végül a metróra sikeresen felszálltam...'
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
